KAPCSOLD BE A JAVASCRIPTET, ÁZZE!!

Ma a BKV dolgozói megtanítanak bennünket arra, hogy az érdekeinkért bátran és összetartó módon kell kiállnunk: hát elfelejtettük már, hogy az iskolában is osztályközösségben vállaltuk a legnagyobb csínyeket, hogy ne tudjanak egy személyt megbüntetni? Hát nem látjuk, hogy a tömegben van az erő? Olyan potenciál van csak a BKV munkatársaiban, amely önmagában képes lenne bármelyik kormányt megbuktatni. A MÁV-sztrájkok bizonytalansága és rövidsége nem volt elegendő másra, csak a közvélemény elidegenítésére. Azt láttuk, hogy a munkabeszüntetés miatt nehezedett az életünk, de semmi sem változott. Egy masszív, egyhetes sztrájk azonban katasztrófába sodorná az államot. Példa lehet a brit tűzoltók kiállása: ők még tüzet sem oltottak addig, amíg nem egyeztek meg velük.

Az 1984 disztópiájából megtanulhattuk, hogy az erő a prolikban, az ő egységükben van. Emlékezzünk e szavakra:


Kis csoportok megfélemlíthetőek, összeverhetőek, meghazudtolhatóak, de az összetartó erő, amely bennünket eddig aligha jellemzett korunk utóbbi évtizedeiben, most talán mégis kősziklányi egységbe merevedhet: a robbanáspont talán közel van, talán még nem voltak képesek teljes kiölni tömegeinkből a tudatot, hogy mi mégis többen vagyunk.

Ma 16.30-kor pedig a Jászai Mari téren találkozunk. Mi megint békésen, de bátran, hiszen itthon vagyunk. Meg kell mutatnunk, hogy hol állunk, meg kell mutatnunk, hogy ők hol állnak. Rossz az irány, amelyet vettünk, hiszen már visszafenyegetnek azok, akik egyszer ezért csúnyán megjárták már. Fontos, hogy elődeink sikereinek biztos tudatában kiálljunk azért, amiben hiszünk, mert az, aki semmiért nem áll ki, semmiben nem hisz, ő pedig még evilági életében megtapasztalja a valódi megsemmisülést.