KAPCSOLD BE A JAVASCRIPTET, ÁZZE!!

Erwin Knoll, a mértékadó The Progressive című havilap szerkesztője a következőképpen foglalta össze a kép mondanivalóját:


A képet eredetileg több tucat másik fotóval együtt egy SS-jelentéshez csatolták, amely az 1943 áprilisában és májusában a varsói gettó területén lefolytatott rendőrségi akciókról szólt. A háború óta eltelt évtizedek során milliószám sokszorosították számtalan könyv, magazin és film számára, afféle "általános" holokauszt-illusztrációként. Életnagyságú változatával a világ minden holokauszt-múzeumában és kiállításán találkozhatunk.

A világon milliókkal hitették el, hogy a képen látható, ijedt fiúcskát röviddel a kép elkészülése után meggyilkolták. "Megszakad a szív ettől a képtől", írta a The Washington Post, "mert látjuk, hogy ez a gyermek, akárcsak zsidók milliói, rövidesen elpusztul a náci gyilkosok kezétől."

A képet 1979-ben egy vezető amerikai hetilap is felhasználta egy szenzációs holokauszt-történeteket tartalmazó könyv reklámkampányában az alábbi aláírással: "A neve Arthur Chmiotak. Idén májusban lenne 42 éves, de elgázosították egy náci koncentrációs táborban még a tizedik születésnapja előtt. Miért? Mert »nemkívánatos« volt, gyomnövény Hitler tökéletes árja virágainak kertjében. Egy a hatmillió áldozat közül..."

Egy gyakran használt német iskolai tankönyv a következőt írja: "Varsó, 1943 májusa. A zsidó gettó felszámolása és lakóinak elszállítása elgázosításra a treblinkai haláltáborba."

A legendák ellenére azonban a "gettófiú" nem halt meg. Túlélte a háborús internálást Varsóban és egy német koncentrációs táborban.

Több évtizeddel a kép elkészülte után Cvi C. Nussbaum New York-i orvos felfedte, hogy ő a kisfiú a híres fényképen.

- Emlékszem, egy katona állt előttem, és rám parancsolt, hogy emeljem fel a kezem - emlékezett vissza Nussbaum. Miután a bácsikája közbelépett, megengedték, hogy a családjával tartson. A gyermek Nussbaumot családtagjaival együtt a Bergen-Belsen-i táborba szállították, Németország nyugati részében. A háború után Izraelbe költözött, majd onnan az Egyesült Államokba 1953-ban. 1990-ben New York államban, Rockland megyében élt.

Nussbaum állítása kiállta a legkritikusabb vizsgálatokat is. Arcán még ennyi évtized után is felismerhetőek az egykori kisfiú vonásai.

A zsidó holokauszt-történészek, akik a fényképet régóta valamiféle "szentírásként" tisztelik, természetesen nem örülnek Nussbaum felfedésének, írta a New York Times, mivel "meg vannak róla győződve, hogy a kép szimbolikus ereje szertefoszlik, ha a nagyközönség megtudja, hogy a fiú valójában nem halt meg." Nussbaumot meglepték ezek az aggályok.

- Sosem feltételeztem, hogy mind a hatmillió zsidó áldozatot belelátják ebbe az egy képbe - mondta. - Nekem ez csak egy kellemetlen incidens, amelyben részem volt, ennyi és nem több.

Dr. Lucjan Dobroszycki, a Yivo Intézet, egy New York-i zsidó történelmi kutatóközpont munkatársa leszögezte, hogy "ez a kitűnő fénykép, amely a holokauszt legdrámaibb pillanatában készült, nagyobb felelősséget követel a történészektől, mint bármely másik. Túlságosan szent ahhoz, hogy az emberek csak úgy azt csináljanak vele, amit akarnak." Más szavakkal, Dobroszycki szerint a történelmi igazságnak nem szabad elhomályosítania az érzelmi hatást és csökkenteni annak hatékonyságát.

Mint a huszadik század egyik legmegindítóbb fényképe, ez a kép valóban sokat elmond az európai zsidóság második világháború alatti tragikus sorsáról. De egészen másképp, mint a legtöbben gondolják.



Bombagyár kommentár: Dr. Tsvi C. Nussbaum ma is él és praktizál. Nevére rákeresve megtalálhatjuk például személyes profiloldalát az orvosokat bemutató vitals.com oldalon, de a Wikipedián is olvashatunk róla. Külön érdekesség, hogy amikor röviddel a koncentrációs tábor felszabadulása előtt beteg lett, egy német orvos mentette meg az életét - noha a mese szerint a németek a táborok feladása előtt a beteg rabokat mind agyonlőtték.

---

Forráslista:

1. Erwin Knoll, The Uses of the Holocaust, The Progressive, 1993 július, 15. oldal

2. A Stroop-jelentésben a következő szöveg olvasható a kép alatt: "Erőszakkal kirángatva a bunkerből". Az 1943-ban írt Stroop-jelentést bizonyítékként terjesztették be a nürnbergi perben 1945-46-ban, és a 42-kötetes IMT "kék sorozatban" a 26. kötetben található. A nürnbergi peranyagban a száma: 1061-PS (USA-275). A jelentés hasonmás kiadása a következő címmel jelent meg: A Stroop-jelentés: A varsói zsidónegyed nincs többé! (The Stroop Report: The Jewish Quarter in Warsaw Is No More! New York: Pantheon, 1979).

3. C. Harris, Warsaw Ghetto Boy: Symbol of the Holocaust, The Washington Post, 1978 szeptember 17, 1. oldal

4. A pittsburghi Pleasant Valley Press hirdetése Christian Bernada 13 kötetes könyvsorozatáról a National Enquirer című lapban, 1979 április 3. 1993-ban egy Associated Press-kiadványban a következő volt a képaláírás: "Német katonák kiterelnek egy zsidó csoportot, köztük az Arthur Schmiontakként azonosított kisfiút a varsói gettóból 1943-ban." Orange County Register, 1993 április 18, 1993, 23. oldal, Savananah News-Press, 1993 április 18.

5. Az idézet helye: D. National-Zeitung (München), 1993 április 16, 11. oldal.

6. D. Margolick, Rockland Physician Thinks He is Boy in Holocaust Photo on Street in Warsaw, The New York Times, 1982 május 27.  pp. B1, B2; P. Moses, Haunting Reminder, New York Post, 1990 február 20, 5. oldal. 1978-ban egy Israel (Issy) Rondel nevű londoni üzletember is azt állította, hogy ő a "fiú a varsói gettóból". Lásd: J. Finkelstone ‘Ghetto boy’ lives here, Jewish Chronicle (London), 1978 augusztus 11, 1-2. oldal; C. Harris, Warsaw Ghetto Boy: Symbol of The Holocaust, The Washington Post, 1978 szeptember 17, L1, L9. Az állításról később bebizonyosodott, hogy hamis. Lásd: E. Kossoy, The boy from the ghetto, The Jerusalem Post, 1978 szeptember 1, 5. oldal.

7. D. Margolick, The New York Times, 1982 május 28, B1, B2. (Idézve fent.)

8. The New York Times, 1982 május 28, B1, B2.